Borneói mangófa (Mangifera casturi) – kasturi, kastuba, pelipisan

borneói mangófa (Mangifera casturi) – hazájában kasturi, kastuba vagy pelipisan néven ismert – egy örökzöld fa, melynek trópusi termését mangóként ismerjük. Az említett fa elterjedése csak a Borneó déli részére jellemző. Az eredeti előfordulási helye az indonéziai déli Kalimantanban (Borneó) található Banjarmasin környéke volt. A szabad természetben kipusztult, viszont nagy előszeretettel termesztik a Martapura régióban a kiváló termése, azaz a mangó miatt.

A borneói mangófa termése (a borneói mangó) a leggyakrabban termesztett indiai mangófa (Mangifera indica) termésével való összehasonlításban kisebbnek számít. A súlya kb. 50–84 gramm. Az éretlen termés színe zöld. Az érett mangó felületét bíborszínű és fekete foltok fedik. A termés színe alapján 3 mangófajtát különböztetünk meg: Kasturi, Mangga Cuban és Pelipisan. A legkedveltebb mangó a Kasturi, mivel a Kasturi mangó a legillatosabb. A Mangga Cuban-t és Pelipisan-t gyakran önálló fajnak tartják. Az egyes Pelipisan típusú növényekre a Kasturi fajtához hasonló édes illat jellemző, ezért elképzelhető, hogy a Kasturi fajta keresztezésével jöttek létre. Annak érdekében, hogy meg lehessen állapítani, hogy ez a növény egy növényfajtának vagy önálló típusnak számít-e, részletesebb kutatás elvégzése szükséges.

foto

borneói mangófa termése (Mangifera casturi), Borneó, Indonézia

A termés húsa sötétnarancssárga, rostos és nagyon édes. Ha összehasonlítjuk a borneói mangófát és a közönséges mangót, a borneói mangófa termése kevésbé édes, rostosabb, nagyon illatos és az íze jellegzetes.

foto

borneói mangófa termésének keresztmetszete (Mangifera casturi), Borneó, Indonézia

A kasturi mangó nagyon közkedvelt a déli Borneó helyi lakosságának köreiben. A kasturi mangó illata annyira jellegzetes, hogy még egy régi dalban is említést tesznek róla “Seharum kasturi, seindah pelangi, semuanya bermula”, melynek fordítása: “Ó, édes mint a kasturi, gyönyörű mint a szivárvány. A szerelem megkezdte az útját.”

A borneói mangófa (Mangifera casturi) szabad természetben való kipusztulását az illegális fakitermelés okozta. Az idős mangófákat azért veszélyeztetik a fakitermeléssel, mert minőségesnek tartják a faanyagukat. A helyi lakosok a borneói mangófát a kertjeikben vagy kisebb farmokon termesztik a termése, azaz a mangó miatt.

Egyéb gyorsan növekvő trópusi gyümölcsfa-fajokkal ellentétben Indonéziában a borneói mangófát viszonylag lassú növekedése miatt nem termesztik nagy kiterjedésű ültetvényeken. Mangóültetvények csak a Matraman területén és a Banjar járásban találhatók (a Banjar és a Banjarmasin két különböző járás). A Matraman lakosai az ültetvényeket 1980-ban létesítették, és az első termés betakarítására csak 2005-ben került sor. A mangó gazdagon terem ezen a vidéken, de a termelés mértéke még mindig nem elégíti ki a keresletet.

A borneói mangófát a termése és faanyaga miatt termesztik. Bár az idős fatörzs átmérője elérheti az 1 m-t, tekintettel a késői termőképességére a Banjar lakosai (a déli Borneó eredeti lakosai) a mangófát elsősorban a termése miatt termesztik. A Banjar lakosai a fakitermelés szempontjából más gyorsabban növekvő fafajtákat részesítenek előnyben, melyek faanyaga egyformán minőséges vagy minőségesebb. A mangófa magassága 10–30 m. A termést olyan módon takarítják be, hogy felmásznak a fára és leszakítják a termést (minőségesebb termés) vagy összegyűjtik a lehullott termést (az ilyen módon betakarított termés viszont kevésbé minőséges).

A mangót nyers állapotban fogyasztják vagy kasturi dzsemet készítenek belőle, mely többnyire házilag készül és csak ritkán szerezhető be a helyi piacon. A termés feldolgozásának további lehetőségei megegyeznek a többi mangófaj esetén alkalmazott feldolgozással – piré, gyümölcslé, dzsem vagy dodol (hagyományos kalács). Az említett termékek beszerzése nagyon nehéz, mivel a termés iránti érdeklődés nagyon magas és meghaladja a kínálatot. A borneói mangó a Banjar lakosainak kedvenc étele, és bár az ára viszonylag magas, úgy gondolják, hogy az íze megéri az árát.

Kinyomtatva http://www.botanix.kpr.eu/hu/print.php?t=28